A stressz
Mi a stressz?
A stressz csökkent tudatossággal járó állapotot hoz létre. Mintha szemellenzőt vennénk fel, ahogy a lovakat is hajtják a hintó előtt, leszűkített látótérrel… A stressz elveheti annyi energiánkat, hogy fel sem ismerjük már, mennyire nem látunk előre… mennyire nem tudunk fontossági sorrendet állítani… mennyire nem tudjuk legyőzni az akadályokat a célunk eléréséhez… Mintha elvesztettük volna az út elején még ismert elveinket, életvitelünket, módszereinket, ahogy élni is szeretnénk, aminek élni is szeretnénk.
Ha már úgy érezzük, hogy magunk nem tudunk túljutni, megoldani és kezelni egyes problémákat, nagy segítséget nyújt a kineziológia módszerét alkalmazó stresszoldás. A tudatos szintnél mélyebben is dolgozik, ezért tud hatékony lenni. Hisz sok probléma gyökere a múltban van, melyek észrevétlenül is hatással vannak mindennapjainkra, viselkedésünkre, életünkre, jelenünkre és így jövőnkre is. Miért ne alakíthatnánk magunk a jövőnket?! Miért kell sodródnunk? Miért kell beletörődnünk? Merjünk változtatni! Akarjunk változtatni!
De nézzük meg kicsit tudományosabb szempontból a stressz fogalmát! Látni fogjuk, hogy stressz nélkül nem lehet élni, de meddig “egészséges” a stressz? Észrevesszük-e időben, mielőtt komoly következményei lennének? Fontos figyelnünk a test jelzéseit! (Az egyszerű “fáradt vagyok”-nak is fontos okai lehetnek.)
A stressz: az élet sója?
Közhely, de igaz: urbanizálódó, globalizálódó, gyorsuló világunkban rengeteg új információval, számtalan új kihívással szembesülünk. Nem volt ez régen sem másképp, mégis mintha az utóbbi évszázadban “minden a feje tetejére állt volna”, és valóban nagyobb teher hárulna ránk, mint korábban. Ezért is érdekes, hogy viszonylag későn került az orvosi és pszichológiai tudomány látókörébe a bennünket, embereket a külvilágból ért ismeretlen, szokatlan ingerekre adott válaszok gyűjtőneve: a stressz. Ma stresszhelyzetnek azt nevezzük, amikor az ember a környezetével újszerű magatartási választ igénylő szituációba, helyzetbe kerül.
A stressz fogalma a 30-as években az apai ágon magyar származású tudós, Selye János kutatói munkássága nyomán vált ismerté. Selye már prágai egyetemi évei alatt felfigyelt arra, hogy az egyes betegségek jellegzetes tünetei között van valami közös, amit akkor általános betegségszindrómának nevezett el. Később Kanadában dolgozott és itt állatkísérletekkel igazolta elgondolásait. Patkányokon különböző idegi, fizikai bántalmazások (stressz) hatását vizsgálta. Hamar kiderült, hogy az állatok különböző szervei komoly károsodást szenvedtek, mely károsodások egy ideig visszafordíthatóak voltak, azonban egy idő után halálhoz vezettek. 1936-ban a Nature című tudományos szaklap publikálta közleményét, amelyben a későbbi híres stresszelmélet minden tényezőjét megtaláljuk.
Selye úttörője volt azoknak a 20. században kibontakozó kutatásoknak, melyek a psziché és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálgatni. A stresszelméletből fakad az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos következtetések egyike, miszerint ha a szervezet saját védelmi készültségét a stresszel szemben felerősítjük, ezzel elősegíthetjük a betegségek leküzdését.
Mikor alakul ki stressz?
Stresszes állapot akkor alakul ki, amikor a szervezet kilendül nyugalmi állapotából, és reagálni kezd az ingerekre: működésbe lépnek az egyensúlyt újra megteremtő szabályozó rendszerek. Ennek tünetei ismerősek lehetnek mindenki számára, főként az ingerült, ideges, türelmetlen hangulat. Ezekben a helyzetekben az emberek azért válnak fogékonnyá a betegségekre, mert az immunsejtek számbeli és minőségi romlása megy végbe, és esetenként előfordulnak felsőlégúti panaszok, bőrfertőzések, vagy hajhullás is. A stressz akkor válik kórossá, ha valamilyen oknál fogva képtelenek vagyunk megbirkózni a minket veszélyeztető helyzettel. Selye János szerint a szervezet stresszreakciója beépített mechanizmus, ami védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír, magyarán fejlődésünkhöz járul hozzá.
A tudós szerint nemspecifikus károsító hatásokra a szervezet azonos módon, az ún. általános adaptációs szindrómával reagál. Ennek három szakasza különíthető el: az alarm, vagy vészreakció, az ellenállás fázisa valamint a kimerülés állapota.
Az alarm fázis nem káros sem a testre, sem a pszichére, sőt a fizikai és pszichológiai fejlődés fontos részének tekinthető. Selye János éppen ezért is fogalmazott így: a stressz az élet sója. Szerinte e nélkül csak vegetálnánk, nem élnénk.
Az elkényelmesedő modern világban a stressz mint betegség terjedésének egyik fontos oka éppen az, hogy az emberek többsége fiatalon sokkal ritkábban és kisebb intenzitással kerül alarm fázisba, mint korábban. Például régen sok gyerek gyalog járt a gyakran kilométerekre lévő iskolába, ami alarm stresszhelyzetet jelentett a szervezetének. Nagyobb stressz volt ez neki, mint ha metróval vagy autóval, háztól házig tette volna meg ezt a távot. Az ilyen alarm fázisoknak fontos szerepük van a pszichikai fejlődésben is. Egy megpróbáltatásoktól sem mentes, eseménydús gyermekkor valószínűleg a felnőttkor ügyes-bajos dolgainak kezelésére is felkészít.
Az ellenállás fázisában a szervezet az ismeretlen ingert feldolgozza, vagy hozzászokik. Baj akkor történik, ha a stresszhelyzet átlép a kimerülés fázisába, ami egyenesen vezet az egyértelműen károsító hatású krónikus stresszhez. Az ilyen állapot nemcsak súlyos pszichológiai, hanem később élettani következményekkel is járhat.